Ég veled, nyári mámor!
Akár a lomb a hárstól,
tovatűnt a madárdal.
Teljes évszakon által
búsít szemem is engem.
Ott kell hagynod, szerelmem,
a többi nőket:
vitéz, kerüld el őket!
Hogy első alkalommal
láttál, egész valómmal
tudtam, drága vagyok neked:
ezt sohasem felejtheted.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése