Ködben barnállnak a hegyek,
körül fehérlő takaró,
hóból sötét sövény mered,
büszkén feszít egy fakaró.
Holló repül, oly fekete,
milyet festő nem festene,
ha tudna is talán.
Tán a bozótban őz lapul,
s szól: "Egy ember, na lám."
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése