Szűzi hónak hívtak.
Süt a nap, s patakocska vagyok.
Idd, leányka, idd csak
tükrömre hajolva a tiszta habot.
Fenyvesben daloltam,
s a havas hegyeket odahagytam:
ösvényen bolyongtam:
az a mezsgye ma dús üde dalban.
Kristály hangon hívlak,
de becsapni szavam se fog.
Idd, leányka, idd csak
tükrömre hajolva a tiszta habot.
Messze, télidőben,
ha fehérlek, akár a hegy orma,
s később, nyári hőben
a te szádba halok, de dalolva.
Szűzi hónak hívtak,
sose tűrök epét, haragot.
Idd, leányka, idd csak
tükrömre hajolva a tiszta habot.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése