A sápadt nyár a tó felett
lehajtja fáradt homlokát.
Fáradtan, porosan megyek
a hűs sétányon át.
Nyárfák közt félénk szél szalad.
Mögöttem az ég lángban áll,
előttem fojtó alkonyat
s hanyatlás - és halál.
Fáradtan, porosan megyek,
mögöttem áll a tétova
ifjúság, arca csüggeteg,
s nem jön velem többé soha.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése