Napok, órák, ezredévek
csigalassan mendegélnek:
szürke szörnycsigák csapatja
hosszú szarvát nyújtogatja.
Néha aranyszínű, drága
sugár hull a pusztaságba,
a köd sűrű tengerébe,
mint kedvesem szeme fénye.
Csak egy pillanatra villan
az öröm, és már elillan,
s én maradok, visszanyomva
irgalmatlan nyomoromba.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése