Reszketnek sárga lombok,
hull a száraz levél -
jaj, mind, ami szép, ami drága,
elhervad, sírba alél.
Sápadt nap gyönge fénye
csillog a fakoronán,
a búcsúzni készülő nyárnak
utolsó csókja talán.
Valami elfojtja a szívem,
és sírni kényszerít:
e kép fölidézi bennem
válásunk perceit.
Tudtam, nem élsz sokáig,
s nem látlak már viszont!
Én voltam a búcsúzó nyár,
te a beteg falomb.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése