A nap, a hold - nagy, öblös edények.
Házad - erdők, rétek terei.
A rét szeme zöld és könnyben úszik -
Te is akarsz könnyet ontani?
Mint ahogy az eltévedt kolibri
Nem tudja az irányt, az utat, -
Ha felnézel a messze magasba,
És az ifjúság után kutat
Szemed: vibráló világokat látsz.
Hol a kezdet? A vég? - Nem tudod.
Hallod a boldogság paripáját,
Amint az óceánban nyihog?
Az ábrándok mind tiszták, fehérek -
Nem akarsz az éjjel szállani?...
Az emberrel játszik a boldogság -
Mint az ég tűnő virágai.
A folyók zúgtak és hömpölyögtek
A fehér szemű, halk éjben itt...
Hallod? - A munka ideje jön már.
Az éjek a reggelt hirdetik.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése