És fekszem itten betegen.
Ágyamra fény cikáz,
bús villogását ismerem -
ez a tavaszi láz.
A láz, a gyász bennem cikáz -
ez a sötét tavaszi gyász.
A szemeim oly könnyesek
s tündöklő arcom csupa seb,
tüzespiros, vágyó-fehér.
Amerre nézek, csupa vér.
Fülemben mézes, buja szók.
Az ajkam könny, láng, csupa csók.
S a lelkem: az csupa zene
és a kezem
oly vértelen,
mint egy beteg leány keze.
És ujjam, ujjam szótlanul -
halk, tiszta gyertya - lángra gyúl
és tavaszi ligetek árnyán
lobog a zöld homályban árván -
Most a te szájad érezem,
egy lángkaréj beteg kezem
s a tűz, a láng karjába fog - -
És lángolón és álmodón
sötétlombú oltárokon
én is, én is fellobbanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése