Ősz: nap, virág, arany levél.
Szeretem én, amikor
engem is felröpít a szél
s mint lombot - sodor, sodor.
Púpos felhő lopakodik
gonoszul, tolvaj módra,
a szél pusztát perzselve fut,
hogy a napot elfogja.
A tébolyult őszi vihar
s a borostyánhajú nap
az est szárnyas árnyaival
találkozik, s szárnyra kap.
Futunk ketten, kézen fogva...
Jaj, eltűnt!...Nem találom!
Kinyílott a könnyek csokra,
s mint való, fáj az álom.
- Te itt maradsz, el nem mehetsz, -
zúg bús földemről a szó.
- Mint kopár rög, itt keseregsz,
mígnem beborít a hó.
/Ford.: Bede Anna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése