Tavasz - -
Orgona virága zenél -
patak morajlik - újra él.
Éj habjában, le délig
felhőzajlás fehérlik.
Tavasz...
Nyír nyújtózik fehéren,
zúg zöld vére - a vérem.
A szabadság sejtelme száll
mezők felett, mint szél s madár.
Fehér felhőre kuporodva
fűz-ággal hajlik a folyóra -
fecskeként cikázik, kereng
a szabadság sejtelme fent.
S a harang százszor zúgja el -
öröm, szeretet, béke kell:
földi halandó, légy áldva!
Szökken a szív paripája -
A szabadság sejtelme ott lebeg
út, ösvény nélkül, a mezők felett!
/Ford.: Bede Anna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése