Az est szemöldöke feketéllik,
lovak várnak a ház elején.
Hát elittam ifjúságom végleg?
Belőled is kiszerettem én?
Ne prüszkölj ott, késlekedő trojka!
Életünk nyom nélkül elszaladt,
meglehet, egy kórházi ágy holnap
mindörökre nyugodalmat ad.
De ugyanúgy hozhat a holnap mást:
végképp meggyógyulva kimegyek
hallgatni az eső és a vadhárs
dalát, mint az egészségesek.
Elfelejtem a rontó erőket,
a marcangoló, vad árnyakat,
csak te állasz ellen az időnek,
drága, szép arcod velem marad.
Talán fogok még szeretni mást is,
de akárki lesz is kedvesem,
rólad hall majd tőlem az a másik,
mesét mondok rólad, kedvesem.
Elmesélem, hajdanán hogyan folyt
életünk, a hol-volt, hol-nem-volt...
Vakmerő fejem, hová csatangolsz,
mit művelsz velem, bolond?
/Ford.: Kerényi Grácia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése