Hallod-e, drága, sírnak a gerlék,
Gerlice búg a bokrok alatt,
Látod-e, lassan úsznak a felhők,
Mint a galambraj, tiszta csapat.
Drága, szaladjunk, vár a hegyoldal,
Nézd: a virág-ár kebeledig ér.
Zöldel a fű, repülünk fel a dombra
Fellegek égi tája felé.
Égi magasba szárnyal a vágyunk,
Fölfele vonja szivünk örömét
A messzeség, hordozza az álmunk,
S mint fehér felhőket, az ég
Egybe-ölel - halkan tovaszállunk
Fénybe, sugárba - s elnyel a kék.
/Ford.: Kerényi Grácia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése