Már életem felére értem,
már a halálra is megértem,
s belátom bölcsen, és megértem:
- én mindenért, - semmi nincs értem.
Mire is volt jó az, hogy voltam?
Épp annyi, mint hogyha a Holdban
éltem volna, - csak kóboroltam,
és tévelyegtem sok hóbortban.
Volt egy nyomorúságos testem,
és hitvány bűneibe estem:
hányszor elhagyott törten, esten,
s elhagytam én mindent, csak ezt nem.
És tudtam - nem élhetünk itten
úgy, hogy fájó kétségeinkben
valamit ne higyjünk. - Én hittem:
nem hihetünk csak tetteinkben.
Mert nem gyógyít más semmilyen hit.
Próféta, társ, isten sem enyhít
hősi félelmeimen semmit:
élek - s nem vált meg semmi szent itt.
Az vár rám, ami tízezer éve
az emberekre vár. - Hát ér-e
valamit bárki egyéb érve
arra, mit ki kell bírnom élve?
Már életem felére értem,
már a halálra is megértem,
s érdemem ez csak, hogy megértem:
- én mindenért, - semmi nincs értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése