Elmúlt a nap, s minden édes vele!
Lágy kéz s kebel, édes ajk és beszéd,
hő lehelet, formás test, lankatag derék!
A bimbózó bájú virág lehull,
elveszti a szépség képét szemem,
s a szépséges formát karom, fakul
hang, melegség, fehérség, földi menny -
korán enyésznek, mikor est közelget,
s illatos fátylú szerelem sötét
ünnepnapja vagy éje fonja rejtett
gyönyör számára sűrű szőttesét:
de böjt s ima közt bújtam e napon
Ámor imakönyvét, hát alhatom.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése