Minden órán mi fojtogat?
A lét rövid, hosszú a nap.
S a szív elvágyik szüntelen.
Mi vonzza úgy? Talán a menny?
De szállni kész tovább, tovább,
és messze hagyná önmagát.
A szeretett kebelre hull,
s a mennyben van öntudatlanul:
sodorja életforgatag,
és mindig egy helyen marad:
ha gyötri vágy, ha nincs remény,
bolondját járja csak szegény.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése