Jöjj el, jöjj el, szép Reménység,
jöjj, erősítsd szívemet,
mert kibírni nem lehet
tűrhetetlen szenvedését.
Kedvét véle vígan űzte
a Szerelmes Gondolat:
de a Bánat addig űzte,
míg mellőle elmaradt.
Hogyha megszüntetni végképp
nem is tudod nagy baját,
légy kegyes és legalább
enyhítsd kissé kínja mérgét:
jöjj el, jöjj el, szép Reménység.
Azt ígérted, hogy magára
bajaiban nem hagyod,
s írt csepegtetsz bánatára,
mégis egyre váratod.
Ne feledd el gyötretését:
veszély foglya: jöjj, galád
börtönéből váltsd ki hát,
mert megöli ott a kétség:
jöjj el, jöjj el, szép Reménység.
/Ford.: Rónay György/
/Forrás: Klasszikus francia költők/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése