Lukács László: Fiatal fa

Karcsú fácskám, megneszeltél!
Puha fűről felszökelltél.
Arcod elé tartod karod.
Futnál - gyökered visszafog.

Visszafog - a sötét gyepen
csak az árnyad fut, kedvesem.
Csak szíved rebben tőlem el.
A tested itt marad közel.

Velem maradsz. Hajladozol.
Fából leánnyá változol.
Megcsuklik sudár derekad.
Rám omlik puha lombhajad.