Lukács László: Iszalag szerelem

Csókod havával hajamon
tettél te már ifjan vénné,
megőszítve minden más lány
menthetetlen özvegyévé.

Karjaimat száraz ággá
tette rejtelmes szerelmed.
Testemnek a tested adott
mástól elföldelő vermet.

Érzékeim felpeckelted
szerelmed iszalagjával.
Éveimet felcsavartad
emlékezés guzsalyával.

Véremet megállítottad
tajtékos patak medrében.
Csöndes képedet ringatja
már piros folyó tükrében.

Szememet megfagyasztottad
örök téged-látásával.
Szívemet elzsibbasztottad
mindig rád-gondolásával.