Lukács László: Te

 

 

Megcsókollak, te!
Csókot nyomok, te,
piros számmal a bőrödre,
dörzsölheted, sosem jön le,
piros marad, te!

Megölellek, te!
Ölbe kaplak, te!
Mint egy halom lopott rózsát,
Azt lesem csak, a csősz hol lát,
- hol nem lát meg - te!

Hanyatt döntlek, te!
Úgy döntlek le, te!
Bánkódsz majd, hogy eddig álltál!
favágódra, reám vártál,
síró fűzfa, te...