Megyery Ella: Törött tükör

Törött tükör már szívemben a múlt,
Mit durva kézzel száz szilánkra vernek.
Ezüst fénye csak foltokká fakult,
S a szürke porban holt romok hevernek.
Dúlt cserepek közt szétomló résen
Képed rezgődik, halványodva, holtan
S át a letünt, lejárt szenvedésen
Felkisért árnya annak, aki voltam.

Bágyadt kristályán a drága lapnak
Elhamvadt tüzek törnek fel a mélyből.
Hervadt álmok halkan szárnyra kapnak
S új varázs leng a halott szenvedélyből.
De hült szivekbe friss erőt nem adnak,
A büszke bálvány bús romokba hullt,
Porladt oltárok lassan beroskadnak...
...Törött tükör már szivemben a múlt...