Egy padon ülő párban
Néha magunkat látjuk,
Mintha mienk lett volna
Tündöklő boldogságuk.
A mi szavunkat mondják
Áhítattal egymásnak,
Elkopott szavainkkal
Egymás szívébe ásnak.
A mi szavunkat mondják,
A régen eldobottat,
S egyszer talán most hulló
Könnyeinkkel zokognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése