Reviczky Gyula: Falun

1

Búsan, összetörten
Megint idejöttem,
E meghitt magányba:
Gyógyírt tőle várva.

Egyedül hallgassam
Szívem dobogását:
Elvérezni lassan,
Emberek ne lássák.

Bánt az utcalárma,
Az a hajsz előre.
Kedves falum árnya,
Te rejts el előle!

Vagy ha már nem adhat
Falum se nyugalmat,
Te rejts el előle,
Falu temetője!

2

Régi utcák, régi házak:
Régi arcok, újra látlak!
Levegőtök' szívom ismét,
Alig bírok válni innét.

Száz bajommal nem törődöm:
Elmerengek, eltűnődöm:
Itt szeretnék megpihenni,
Mindörökre rejtve lenni!

Az erdőben, a magánnyal
Összeolvad lelkem árnya:
Mint a vad, ha megsebezték,
Elbúvik, úgy várja vesztét.

3

Susogjatok, ti koronás fák!
Virágok, illatozzatok.
Csak ti ne legyetek mogorvák,
Azért, hogy én oly bús vagyok.

Kik valaha lepkéket űzni,
Lányért epedni láttatok:
Majd egykoron halk zizegéssel
Jelentsétek, ha meghalok.