Előtte sivár halom mered,
két szemében a szíve remeg.
- Szegény diák.
Illatos és csókos az éjjel:
piros szirmok szállanak széjjel
rózsatövön.
Nagyon szeretne kisuhanni,
mámoros csókban együtthalni
valakivel.
Hanyatt feküdni uccakövön
s úgy várni, ha már nincs más öröm,
naptalanul.
Száguldani egy örök éjen
s az éji széllel friss fehéren
titkolózni.
Vágyva vár kint az Élet-asszony,
egy új sebet hogy fölfakasszon
ifjú ajkon.
De hiába: ő nem csókolhat,
a diák nem megy, int a Holnap.
(Elhal a vágy.)
S előtte sivár halom mered,
két szeméből a bánat ered.
- Szegény diák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése