Futó idő, szálló idő!
Mindent, mi kedves, elvivő:
Lány mosolyát, tavasz virágát,
A szív zománcát, ifjuságát.
Akárhogy kérünk, nem maradsz:
Egy helybe' semmi sem maraszt.
Örökké tartó életedben
A viszontlátás ismeretlen.
Mutatsz mosolygó tájakat,
Hová kiszállnunk nem szabad.
Hullámid nem pihenve folynak,
Ma sohasincs, örökre holnap.
Sohasem volt, sosem lehet
Egy el nem illant percemet,
Hiába vágtatunk utánad:
Nem érhetünk be, mint az árnyat.
Egy pontot mégis ösmerek,
Ahol elérünk tégedet.
Ottan megállsz idő, s örökre
Velünk maradsz a sírgödörbe'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése