Nyomaszt a bánat és megállás nélkül éget,
hogy be kell szívnom e fojtó, nehéz napot,
s hogy fásult lelkemet nem fűzik kötelékek
a nyüzsgéshez, amely tarkán körülragyog.
Rég idegen a lét...Mindennek, ami biztat,
s elbűvöl messziről, csalását ismerem,
ecet lett mámorom, az izgalom lehiggadt,
csak nemrég nyert sebek fájdalma eleven...
/Ford.: Hárs Ernő/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése