Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most...mégis
egyedül lennem fáj.
Örülni szeretnék most enyhe fényü napoknak,
fűben nyujtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.
Rozsvetés, zöld, ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dülő hivogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este...
mért nem jössz most elém...?
Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolyú arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.
/Forrás: H.A., Ének a síkságon/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése