Szívem, szerelmem, szép vágyakozásom,
Örökké szomjazón epedjek csak teérted?
Vígasztaló öröm ne érjen? És temérdek
Gyötrelmeim jutalmát sose lássam?
Elhervadok, jaj, vérzek és halódok,
Orcám fakó. Csorog bús könnyeim patakja.
Az elnyűtt test alél, a lélek odahagyja
Sosem leszek hát valahára boldog?
Gyűlölöm a tavaszt, és a nyarat utálom.
Nappal tünődök és éjjel kerül az álom,
Sugárzó szép szemedre gondolok csak.
Nincs fegyverem se más a szenvedések ellen,
Csak az, hogy ily szonetteket faragjak
S velük kérdezzem azt: miért vagy oly kegyetlen.
/Ford.: Heltai Jenő/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése