Paul Scarron: Mulandóság

Amit - legyőzve a természet -
Gőg, szorgalom, művészet épitett,
Fenségeset, nagyot, tündéri ritkát:
Ti paloták, piramisok, ti kripták,

Ti csarnokok, vén Róma annyi szép
Emléke, mesterműve, - büszkesége
Híres Colosseum, hol lázban égve
Vérnek, halálnak tapsolt kandi nép,

Hol vagytok immár? Az idő lerongyolt,
Megtaposott, ledöntött, romba rombolt,
A kő megolvad, hull a vakolat...

A márvány pusztulását hogyha látom,
Kibírom azt, hogy egyetlen kabátom
Két év után könyökben kilyukadt.

/Ford.: Heltai Jenő/