Otthon koslatni csendesen,
hogy mindig igazunk legyen -
már inkább élek mérgeken.
Nem kell nekem semmi betegség,
büszkeségem el nem veszett még,
hallom a dalt, a régi csengést.
Hallom a víz halk neszeit,
s a vihar dörgő öbleit,
a munka nagy, a nap rövid.
Annyi baj, míg barackot látok,
van hűs bor s vannak lenge lányok,
és tűzvészek és szikra-lángok.
Mind fiúk vagy lányok vagyunk.
Élünk s eldaloljuk dalunk,
mérget szivunk és meghalunk.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése