A szendergő természetet
Csillagok vigyázzák,
Négy fekete nyárfa őrzi
Kedvesemnek házát.
Utamon a balsors kísért,
Búbánatba hajtó;
Mert sötéten néz az ablak,
S zárva van az ajtó.
Három éjen át a vándort
Ez a bánat nyomta:
Megért engem, aki már volt
Szerelem bolondja.
Holnap újra megkísérlem,
Úr leszek a gyászon,
S ha az ajtó zárva lesz, az
Ablakon bemászom!
/Ford.: Bajor Andor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése