Száguld a koldus-szagu tél,
szirmok esőjét záporozza.
Emlékeim felé, elálmodozva,
egy mag-vitorlás ringva útrakél.
Utána remegve bámul a
kis pipehúr - érzelmes pici kék szem -
és búcsút int a rom-kőkerítésen
a primula.
S csak száll a mag, mint égi készülék,
mely ismeretlen csillagokba indul,
de nem jut a felhők határain túl:
körülveszi s lehúzza majd a jég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése