Tarsolyából a puszta földre szórta
egy üldözött király -
a sok tallér most itt hever a porba',
a fák lábainál.
Kékeslila homályban, ázva-fázva
ődöng a vén fasor:
szerelmesek fojtott sirása
szól a bokrok alól...
Mint szép leány után, ámulva nézek
pazar nyarunk után -
Fölöttem lóg még egy-két árva fészek
a tar fák ágbogán.
Úgy érzem, hirtelen kinő a szárnyam,
s fütyülök is nekik:
Bolond fák! azt hiszik, hogy újra nyár van,
és karjuk rezgetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése