Áttetsző, hűvös fehérség havaz
az üde zöldre, s lassan elszivárog.
Elhalnak az irgalmatlan tavasz
lehelletére duzzadt rügyű ágak.
A korai halál annyira fáj,
bennem oly mély fájdalmak lobognak,
mint amilyeneket Dávid király
pazarul szétosztott a századoknak.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése