Hadd menjen a madár, ha elrabolták
fészkét, fiait, meg nem könyörülve...
Bármerre tart törött szárnyon repülve,
a magány meddő szelei sodorják...
Hadd menjen a vitorla, ha ledobták
az orkánok a vadfekete űrbe,
míg jön az éj az árból fölmerülve,
míg a vizen a déli szél hatolt át...
Hadd menjen a bús lélek, a bizalmat,
hitet s békét ha elvesztette végképp:
a halál, a néma halál marad csak...
Hadd menjen végsőt sóhajtva az égnek
utolsó hangja...s a végső reménység...
élet...s szerelem...hadd menjen az élet!
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése