Ó virágzás hava évada változásnak
Felhőtlen május és tőrbecsalt június
Sosem feledem a rózsákat s orgonákat
S amit még a tavasz ráncába rejtve húz
Sosem feledem el ó a tragikus ábránd
Az ujjongást a dalt a népet a napot
A belga vagonok szeretetadományát
A zsibongó utat s ahogy az ég ragyog
A mámort mely korán örül a győzelemnek
A vért mit már sugall a csókok bíbora
S akik szorongva nyílt kocsikon halni mennek
Míg őrült nép rivalg és dől az orgona
Sosem feledem el francia kertjeinket
Mint régtűnt századok nagy misekönyvei
Az este zavarát a titokteli csendet
S a rózsákat az út kék szélén lengeni
S azután az ocsudást a pánik viharát a
Rettenet szárnyain menekülő hadat
Lázas bicikliket ágyúk gúnyos szavát a
Szánalmas rongyba bújt ál-kirándultakat
De nem tudom miért e képek torlatának
Mindig egy vége van mindig ugyanoda
Vezet Sainte-Marthe-ba Egy tábornok Zord faágak
S az erdőszélen egy kis normand ház fala
Csönd van Az ellenség most elpihen kifáradt
Ma este tudtuk meg hogy Párizs elesett
Sosem feledem a rózsákat s orgonákat
S kettős szerelmünket ami akkor elveszett
Első nap csokrai Flandria orgonája
Hamvas orcájukon is átüt a halál
S a visszavonulás nagy csokrai ti drága
Tűzvész-színű rózsák sok Anjou rózsaszál
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése