Ha a napfény este meghal,
hazamenni nagyon nehéz,
hol vár ama négy merev fal,
s üres székek sora néz.
Jobb, ha a bor mellett megértek
valahány tévedettet.
Nyomornak a méreg is étek,
és vakot sánta is vezethet.
Megkérhetném a kezed, te szajha,
de téged már csak a pénz nem untat.
És elsietünk, lépést se tartva,
jobban tönkretenni magunkat.
Mámor s káprázat nélkül a kietlen
időszaknak ki vág neki!
Ki mer egyedül az estben
ama megtört szembe tekinteni!
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése