Összeteszem két csupasz kezemet,
s elnehezülten hagyom lehanyatlani,
mikor esteledik, mintha szeretők volnának.
Gyöngyvirágok csilingelnek az alkonyatban,
fehér illatfátylak borulnak fölénk,
míg szorosan egymás mellett virágainkra figyelünk.
A nappal utolsó fényén keresztül tulipánok tündökölnek,
orgonák buggyannak elő a bokorból,
egy világító rózsa olvad a földön...
Mind, mind szeretjük egymást.
A szabadban, a kéklő éjszakán át
halljuk az órák elfojtott ütését.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése