Éjfélt üt egy óra odalenn,
száll a hold az égen hidegen.
Havas úton holdvilág ragyog,
árnyékom kísér csak, ballagok.
Hány tavasszal jártam lomb alatt,
hányszor tűzött rám a nyári nap!
Hajam ősz, a lábam félve lép,
nem tudják, ki voltam rég de rég.
Vézna árnyam áll és révedez -
Egyszer minden útnak vége lesz.
Álom vonzott tarka földön át,
s elhagy most. Tudom: csak délibáb.
Éjfélt üt egy óra odalenn.
Hogy nevet a hold, a szívtelen!
Mily hűsen karolsz körül, te hó!
Nem sejtettem, hogy meghalni jó.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése