Meleg és ragyogó ez a szó: nyár.
Mikor minden falevél, mint kicsi fül, remegett,
Úgy hallgatta félőn repeső szivedet
A városvégi erdőben, mikor tüzesen
Tűrte a tested, hogy lebírja a szerelem -
Meleg és ragyogó volt ez a szó: nyár.
Minden falevél ki tudta mondani: ősz.
Mikor halkan lehullt, nedves-pirosan,
Lehelet-könnyen - a te ajkad olyan -
S nem remegett már, úgy suttogta szived:
Vessetek nekünk puha ágyat, levelek!
Minden falevél ki tudta mondani: ősz.
De most nem suttog a lomb, hallgat süketen -
A kiserdő rejtekét hó lepte be ma,
S mardos a kétség: volt-e tüzes nyár is valaha,
Itt, hol a hó fehérlik - az ősz itt járt-e minap,
Hulló levelek itt lesték-e szavad,
S tested fehérlett lélek-melegen?
/Ford.: Kerényi Grácia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése