Álmomból hányszor felszöktem: siettem
Keresni a csöndben ablakod.
Azt hittem, te álmodozol felettem,
Kedves arcod rám mosolyog -
De hiú remény volt csak: szívem álma,
Fényes napoknak árnya.
Újra az ablaknál. Az égi mély kék
Hunyorgó csillaggal bevetve.
Megannyi apró csóva szórja fényét,
Csak egy hullt le ki-tudja messze.
Még csillog mind, de bennünk tündökölve
Mintha a sors gyötörne.
Ablakot nyitok. Nedves tenyerével
Üdít a nyugodt éjszaka.
Boldogságban fürdik. Hűsen vezérel
És hunyorog a remény csillaga.
Így ábrándoznék végtelen időkig -
Szívem dalba szövődik.
/Ford.: Tandori Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése