Köszöntve a visszatérő napot,
fényt hoz a szellő, a lég tündökölhet,
s kelti álmából a vizet és a földet,
ki őrizte őket, - azt, mert csacsog
halkan folyva, ezt, mert magára sok
bámulatos színű virágot ölthet.
Fát, madarat látunk csodatevőnek,
s felejt a sétáló bút, bánatot:
Immár nimfák táncolnak száz bohóság
között, s a holdfényes füvet tapossák.
Jut-e számomra is jótétemény,
szellő, frissülök-e lágy fuvalomban?
Fordítsd napom arcát újra felém,
s szebb leszek, meglásd, mint valaha voltam.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése