Fa a szeretet, s a sziveknek
talajába mélyen benő.
Ne félj, ha csúf szelek sziszegnek,
drágám, sem az ősztől: idő-
változásról mit sem tud ő.
Mindig jót vágyik tenni, s így csak
átöltözik törvény szerint.
Virág s gyümölcs kell? Méz vagy illat?
Akarsz hű árnyban ülni? Ring
hársfa, almafa, rozmaring...
S mikor eltűntünk már örökre
a föld mélyében valahol,
majd síri álmaink fölött e
merengő ciprus silbakol
akkor is, épp holdkeltekor.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése