Mit mondasz, mit csinálsz, kicsi szerelmem?
Miről álmodsz? Gondolsz-e rám vajon?
Emészt-e a gond, hogy nyugtalankodom,
ahogy miattad örök gond öl engem?
Szerelmedtől forróság gyúl szivemben,
magam előtt látlak minden napon,
hangod a távolból is hallgatom,
s nem zeng más szerelem visszhangja bennem.
Szívembe véstem szemed, bájadat
s minden egyes helyet, hol láttalak
táncolni, csevegni, kacagni téged.
Enyémnek hiszlek, s elvesztem magam,
egyedül te vagy, kiben szívem élhet,
s szemem, vérem, balsorsom és javam.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése