A legsűrűbb bozótú, zord vadon,
a legmagasabb csúcs mogorva bércen,
a legpusztább hely puszta partvidéken
s a legnémább barlangi borzalom
oly igen megkönnyítik sóhajom,
hogy sejtelmes homályuk rejtekében
gyógyulni kezd szerelmes szenvedélyem,
mely kínnal tölti nyíló tavaszom.
Ott arccal a kemény talajra dőlvén,
keblemből egy képet veszek elő én,
minden bajom egyetlen gyógyszerét,
melynek ha Denisot-festette báját
látom, ezer átváltozás csodáját
érzem nyomban, egy pillantás elég.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése