Udvarra nyíló ablakok.
Hadd szellőzzön ki a múlt,
Hol sárba pergő szirmok helyén
Lélek vigasztól nem csitul.
Emberekre nyíló ablakok.
Tülekedő tömeg siet el,
Szélfútta nyomuk ne feledd,
S hogy a nyájat farkas falja fel.
Messzeségbe nyíló ablakok,
lássuk, hol ér véget a lét,
Ama partok kertje hol virul,
Ama partok éje nem setét.
Sugárzásba nyíló ablakok,
De sötét homály szobán, életen.
Mozdulatot, fényes szárnyalást
Beburkol ijesztő léttelen.
/Ford.: Károlyi Amy/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése