Estente hőség és bágyadt a reggel,
felrepedt ajkam sós íze a számban.
Az utolsó fáradtság érkezett el.
Itt állok a dicsőség pitvarában.
Mulatságom csak egy kerek kis ablak.
A kerítés már langyosan fehérlik,
a kerti ösvényt felverte a vadzab.
Milyen örömmel mennék rajta végig!
Hogy lábam alatt homok csikorogna,
s fenyőág súrolna nyirkos-sötéten,
s ringna megint a hold törött darabja
a tükröző csatorna kék vizében.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése