Ez a méh, mit az ősz szele
megölt egy lankatag virágon
- mézre és százszorszépre vágyón -,
sorsát ugyan szerette-e?
A virág is hervad ma már,
s kelyhéből az illatözönnek,
mint folytatás nélküli könnycsepp,
sárga árnyéksáv folydogál.
Kihunyt szerelmek a hidegben,
miket megkoszorúz a fény,
az évszak búcsújával egyben.
Méh és virág bolondozását
ki tűrte el ősz idején?
Ki fojtja el most lobogását?
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése