Egy eltévedt tücsök halk
sistruma szól a szélben,
alig pendül meg, elhal
a párás tespedésben.
Kihajt bensőnk homályán
a titkos ihlet:
világunk kínok árán
kapaszkodik meg.
Ha intesz, a mogorva
légben remegni kezd el
sok rozsda-fogta
nyom, mit az űr be nem nyel.
Mozdulatra enyészet
s csend vár a hangra,
torkolatát kutatja
a puszta élet.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése